Életem első blogposztjának megírására, egy családon belüli betegség vett rá, ugyanis édesapám az utóbbi 3 évben, egyre többet gyengélkedett. Folyamatosan ment a hasa, majd hányingere és étvágytalansága is tartóssá vált. Ennek következtében nagyon legyengült, és le is fogyott 65kg-ról 57 kg-ra. Több kórházi kivizsgáláson is átesett, de a szokásos tüneti kezelésen kívül nem kapott semmit. Nem sikerült kideríteni az étvágytalanság, hányinger és hasmenés okát/okait. 2014 márciusában tüdőgyulladást kapott, amit lábon hordott ki. Mire megállapították a diagnózist, addigra már túl volt a nehezén.
Júliusban, röntgenfelvétel alapján egy árnyékot vettek észre a tüdő bal oldalánál. Arra gyanakodtak, hogy a tüdőgyulladásból visszamaradt szövődmény lehet. A CT vizsgálat viszont kimutatott egy 30x32x33 mm-es daganatot, amiből mintát vettek augusztus 22.-én és 10 nappal későbbre ígértek eredményt. A minavételi műtét után nem kötöttek be infúziót, így a gyógyszerek és az erős kiszáradás hatására 3 napig félrebeszélt és erősen hallucinált. Közben letelt a 10 nap, de nem jöttek meg a labor eredményei, sőt, még 20 nappal később sem tudtunk semmit. Végül szeptember 17.-én, 26 nappal a mintavétel után közölték vele, hogy aprósejtes tüdőrákja van. Ez a fajta rák a legrosszabb. Gyorsan és sokfelé képez áttéteket, jellemzően a csontokba is, és nagyon gyors lefolyású. Műteni nem lehet, csak a kemoterápia jöhet szóba az orvosok szerint. Természetesen azzal riogatták apumat, hogy ha nem kezdi el a kemót, akkor egy hét múlva meghal.
Amikor ezt telefonon elmesélte, nagyon kiakadtam az orvosokra, és mondtam, hogy ne vállalja el a kemót, holnap reggel utazom hozzá, és elhozom onnan. Természetesen tisztában voltam vele, hogy kemoterápiával az 1 éves túlélési esély 4% alatti, az 5 éves pedig 1% alatt van. Figyelembe véve apum fizika állapotát, az esélyei sokkal rosszabbak. Annyira le volt gyengülve (tovább fogyott 57-ről 52kg-ra), hogy végül is az orvos azt mondta, el sem tudnák kezdeni a kemót, mert belehalna a kezelésbe. Mindenképp fel kell erősödnie. Tudtam, hogy mit jelent ez a betegség, mert nagybátyámnak ugyan ilyen típusú rákja volt. Ő nagyon jó fizikai állapotban volt, mikor diagnsztizálták, de még így is 3 hónap alatt elvitte. Milyen esélye lehet apumnak, aki annyira lefogyott és meggyengült, hogy járni is alig bír?
Mielőtt eljöttünk a kórházból, aláírattak egy nyilatkozatot apummal, miszerit nem vállalja a kemoterápiát, illetve, hogy ennek a várható következményeiről és az alternatív kezelési módokról az orvosa tájékoztatta. Gondolom mondanom sem kell, hogy tájékoztatást még az én kifejezett kérésemre sem kaptunk! Az orvos csak azt hajtogatta, hogy kemoterápia, kemoterápia és kemoterápia, majd végül egy hónapos túlélést jósolt apumnak a kemó nélkül.
Természetesen nekem megvolt a tervem. Tudtam, hogy a kemó meghosszabíthatja az életét pár héttel, de a szenvedéseit is felerősítené, ezért más megoldást kerestem.
Az alternatív kezelés alapja a drasztikus életmódváltás, elsőként a cigi, alkohol, kávé elhagyása, illetve a 100%-ban nyers, zöldturmix alapú, tisztán növényi étrendre való átállás. Ezt egészíti ki a napi 1-1,5dl búzafű lé, a kurkuma fogyasztás és napi 10g tiszta aszkorbinsav bevitele szájon át, illetve aloe vera gél, farkasbogyó kivonat, és más, immunerősítő és antioxidáns táplálék kiegészítők. Továbbá naponta 15-30 perc inhalálás, 5 tömeg%-os szódabikarbóna oldattal. Sajnos a célul kitűzött 3 liter napi vízfogyasztást nem tudja teljesíteni, csak kb a felét.
Közben eltelt a megjósolt 4 hét, vagyis mostanra az orvosi becslés alapján már el kellet volna mennie, de lagalábbis halálra vártan, végletesen legyengülve kéne feküdnie az ágyban mozdulatlan. Ehhez képest az állapota stabil. A súlyát is tartja, és nincsennek fájdalmai, nem szenved, mint azt a kemó miatt tette volna. Sőt, olyan jó erőben érzi magát, hogy holnap egyedül fog elutazni Budapestről Miskolcra és vissza. Kicsit féltem ettől az utazástól, de nem enged a tervéből. :)
Nem tudom mit hoz a holnap, de abban biztos vagyok, hogy ezzel, a nyers vegán étrend alapú terápiával, ugyan azt az élethosszt el tudjuk érni, mint amit a kemó adott volna, de közben az életminőséget is szinten tudjuk tartani, sőt, ebben a tekintetben egy kis javulás is tapasztalható.
Mindent megteszünk, hogy az az idő, ami még hátra van neki, a lehető legjobban teljen. Tisztában vagyunk vele, hogy ilyen legyengült állapotból fordítani nem könnyű, de az eddigi eredményeket látva bízunk benne, hogy a teljes gyógyulás is bekövetkezik.
Ha tudsz, kérlek küldd áldásodat apum felé.
Hálás köszönettel,
J. K. Valentine
