A családunkban egyetlen vegetáriánus sem volt, nem hogy vegán. Mivel vidéki családból származom, ezért nálunk a heti csirkevágás és a disznóvágás volt "normális". Persze mint minden kisgyerek, akiknek a szívük még tiszta, és nem nyomják el őszinte érzelmeiket a tanult gondolatok, én is minden alkalommal sajnáltam a vágásra ítélt állatot. A felnőttek pedig ilyeneket mondtak: "Ne sajnáld, mert akkor tovább szenved"

Sosem értettem, hogy ők, a felnőttek, hogyan parancsolják meg a szívüknek, hogy ne érezzen fájdalmat, miközben éppen a haláltusáját nézik végig egy érző, szenvedő, küzdő állatnak? Azt sem értettem, hogy miért kell nekem megerőszakolni az érzéseimet azért, amit mi emberek követünk el. Úgy értem, teljesen értelmetlennek tűnt már gyerekként is, hogy olyan tetteket vigyünk véghez, ami miatt el kell nyomjuk a szeretetünket, amit érzünk, és el kell nyomnunk a szeretetből fakadó együttérzést és fájdalmat, amit azért érzünk, mert akit szeretünk, az éppen átvágott torokkal, a kifolyó vértől oxigénhiányos állapotban csapkodva, rúgkapálva küzd az életéért. Miért kell érzéketlenné válnom erre a szenvedésre, és miért kell ezt a szörnyűséget elkövetnünk ezekkel az érző, ártatlan lényekkel?

Emlékszem egyszer, úgy 4-5 évesen, kint álltam nagymamámék kertjében. Azon a helyen, ahol a legtöbb csirkét levágtuk. Bámultam a horizontot és a bárányfelhős kék eget, és valami ismeretlen messzeségből hirtelen bizonyosságként jelent meg a fejemben a gondolat, hogy ha nagy leszek, akkor vegetáriánus leszek. Nem is nagyon tudtam, hogy honnan ismerem ezt a szót, csak azt tudtam, hogy ők nem esznek húst. Tapasztalatból tudtam, hogy a szüleim és a nagyszüleim túl szigorúak és érzéketlenek ahhoz, hogy megértsék ezt a vágyamat, ezért gyermekként eléjük sem álltam az ötletemmel. Mielőtt azonban arra gondolna valaki, hogy az én szüleim, valami extra érzéketlen barbárok voltak, azt megnyugtatom, vagy inkább elkeserítem, hogy a felnőttek 95%-a pont ugyan ilyen érzéketlen a gyermeki szív tiszta érzéseire. A legtöbb felnőtt sajnos elveszíti, vagy olyan mélyen eltemeti magában ezeket a tiszta érzéseket, hogy azt is elfelejti, hogy így érezni természetes. Gyengeségnek tudja be, ha valaki így érez, holott ez a szeretet jele. Minden ember ugyanezt a fájdalmat érezné, ha valaki olyat bántanának, akit szeret, és milyen furcsán nézne, ha valaki ilyen helyzetben ezt mondaná: "Ne sajnáld, mert akkor tovább szenved".Tehát gondolkodjunk el rajta, hogy miért akarjuk lenevelni gyermekeinket arról, hogy szeressenek minden állatot? Miért akarjuk beléjük nevelni, hogy megölni és megenni azokat, akiket szeretnek, az normális? Miért akarjuk, hogy csak pár, általunk kiválasztott állatot szeressenek, a többit pedig érzéketlen szívvel nézzék, és csak tárgyak szintén beszéljenek róluk?

Tudom, sokan féltik gyermeküket attól, hogy hús nélkül valamilyen tápanyaghiány léphet fel náluk, jóllehet legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán milyen tápanyagok vannak a húsban, nem is beszélve a gyümölcsökről, zöldségekről, gabonákról, olajos magvakról. Az sem ejt gondolkodóba minket, "okos" felnőtteket, hogy világszerte kb 600 millió vegetáriánus él, és az ég világon semilyen tápanyaghiányuk nincs. Sőt, évezredek óta élnek ilyen életmóddal egész népcsoportok.  Szóval ismét becsukjuk a szívünket és az elménket a valóság előtt, és csak azt a vélt igazságot hajtogatjuk, amit belénk neveltek, hogy a hústól leszel erős.

Amikor 18 éves lettem, akkor fel is hagytam a húsevéssel, és azon kívül, hogy a gyomromnak meg kellett szoknia a könnyebb ételeket, semmilyen nehézséget nem tapasztaltam. Könyedebb, energikusabb lettem, és sokkal változatosabb lett a táplálkozásom. Egyszer, mikor már fél éve nem ettem húst, és elveim még nem voltak szilárdak, gondoltam eszek egy adagot, és megfigyelem, milyen hatásai vannak, vagy vannak-e hatásai egyáltalán? Most már csak arra emlékszem, hogy egy kínai étkezdében ettem valamilyen csirkehúsos dolgot. Pár perccel az elfogyasztása után fülzúgás, részegséghez hasonló kába állapot lépett fel. Egyszerűen eltompultam tőle, de nagyon. A hangok például olyan távoliaknak és visszhangosaknak tűntek, mint amikor egy szórakozóhely  bömbölő hangfala előtti tánc után az ember kilép az utcára, és minden olyan szürreálisan távolról és elmosódva jut el a fülén át az agyáig. Valahogy így éreztem magam. Elmúlt a frissesség, a koncentráltság. Szó szerint letompított. Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy erre nekem tényleg nincs szükségem.

28 éves koromig éltem főként lakto vegetáriánus életet. Hogy ez mit jelent, arról bővebben olvashatsz ITT. Többször találkoztam vegánokkal, és következetesen mindig elhajtottam őket, és hülyeségnek bélyegeztem a mondandójukat, anélkül, hogy őszintén megvizsgáltam volna, mit is akarnak számomra elmondani. Egyszer aztán, munka után bent maradtam az irodában, mert akkor éppen nem volt itthon internet, és gondoltam olvasok még egy kicsit a világ dolgairól, amikor szembetalálkoztam egy videóval. A címe ígértesnek tünt "A legjobb beszéd, amit valaha halottál." Amint a videó elindult, kiderült, hogy az állatok védelméről, vagy ilyesmiről fog szólni, úgyhogy mivel érdekelt ez a téma, nem zárkóztam el egyből a mondanivalójától. Röviden összefoglalva, megnéztem, megértettem, kérdéseim merültek fel, ezért egyből rákattintottam a Kérdés-válasz részre, és azt is megnéztem. Ezután nem maradt bennem több kétség. Azonnal felemeltem a telefonomat, és hazatelefonáltam a páromnak, majd ezt mondtam: "Szia! Nem tudom mit készítettél ma vacsorára, de én abból nem eszem, mert nem eszem többé tejterméket és mézet sem. Mostantól vegán vagyok!"

Hazafelé kavarogtak bennem a gondolatok, hogy hogyan fogom neki elmagyarázni, ha megkérdi miért. Persze a telefonbeszélgetésünkkor is megkérdezte, de csak annyit mondtam, hogy láttam egy videót. Amikor hazaértem, egyetlen kérdéssel fogadott. "Miért is vagyunk mostantól vegánok?"

A párom az én döntésem hatására, anélkül, hogy tudná az okát, elhatározta, hogy vegán lesz. Ez számomra elismerés is volt, de bebizonyította azt is, hogy a döntéseimben teljes mértékig megbízik. Egyszerűen tudta, hogy ha így döntöttem, akkor annak nyomós oka van, és ugyan nem tudta mi ez az ok, de a döntését így is meg tudta hozni. Később persze megmutattam neki a videót és a kérdés-válasz részt is, mert én akárhogy igyekeztem, nem tudtam elmondani mindent.

Megértettem, hogy az erőszak nem csak ölés formájában sújtja örök társainkat, az állatokat. Megértettem, hogy ha bármiből árucikket csinálunk, amit általuk, belőlük nyernek, akkor a mérleg a termelési képesség csökkenésével, a gazdaságtalan tartás felé mozdul, amit elkerülvén törvényszerű lesz állattestvéreink lemészárlása. Rájöttem, hogy annyira vakok vagyunk, és szívünk oly érzéketlenné tettük, hogy  nem vesszük észre, nem tudjuk megérteni a rabszolgaság, a kihasználás ördögi természetét. Nem tudjuk összekötni állatok tízmilliárdjainak fogvatartását, kihasználását és lemészárlását  a kegyetlenség és őrület fogalmával. Úgy döntöttem, hogy nem veszek részt többé azoknak a kihasználásában és lemészárlásában, akiket gyermeki tiszta szívvel még szerettünk, óvtunk, akikkel játszani akartunk, és akik mosolyt csalva az arcunkra, és örömet a szívünkbe boldoggá tettek minket. Levetettem azt a kemény páncélt, amit a mesterségesen belém nevelt gondolatok vontak a szívem köré. Nem félek többé komolyan venni azt, amit érzek, és nem félek többé a szívemre hallgatva élni. A szívem fáj, amikor szenvedni, vérezni látok egy állatot, amikor reménytelenül küzd az őt leszorító karokkal és gépekkel, amikor szabadság helyett rácsok mögé, börtönökbe zárjuk őket, azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb hasznot húzzuk az életükből, a létezésükből. Ugyanakkor ha valaki a mi életünkből akar hasznot húzni, akkor mélységesen felháborodunk. Ez a képmutatás sem szúrt szemet korábban, de most megértettem. Azt cselekedd másokkal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek. Ezt pedig csak úgy teheted meg, ha nem félsz meghallani amit a szíved érez, és ha nem félsz hallgatni rá. Ezért lettem vegán!

Ha ezután a cikk után bűntudatot érzel, vagy úgy gondolod, elítélő, kirekesztő voltam, akkor  kattints IDE.

Boldog napot! :)

J. K. Valentine

Mivel olyan témában írom a blogposztjaimat, ami elég megosztó tud lenni, ezért arra gondoltam leírom azokat a célokat és alapelveket, amelyek fontosak számomra.

Célok:

1. Célom, hogy a veganizmust ismertebbé tegyem. A veganizmus értékeit, élvezhetőségét, szilárd etikai elveit és finom ételeit szeretném megismertetni azokkal, akik semmit sem tudnak róla. Mélyebb megértést, a vegán életmód kipróbálására való ösztönzést és lehetőséget szándékozom adni azoknak, akik érdeklődnek a veganizmus iránt. Végül pedig egy olyan blogoldalt szeretnék nyújtani azoknak, akik már vegánok, amit élvezettel olvashatnak, megoszthatnak és támaszkodhatnak rá, ha ez szükséges.

Alapelvek:

2. A vegánokat nem tartom felssőbrendűnek senki másnál!

3. Sosem a bűntudat keltés a célom az írásaimmal, ugyanakkor előfordulhat, hogy valakiben mégis kialakul ez az érzés. Ebben az esetben arra kérlek, vizsgáld meg önmagad.

• Ha úgy találod, hogy a jelentkező bűntudat alapja esetleg a cikkeimben lévő információ igazságtartalma, és a bűntudat a te valós tetteidnek a következménye, akkor kérlek halgass a szívedre, és annak szava szerint változtass amin szükséges, a bűntudat okának megszüntetése érdekében.
• Ha úgy találod, hogy nem az igazságartalom kelt benned bűntudatot, akkor engedd el ezt az érzést, hiszen ebben az esetben nincs valós alapja bűntudatodnak.

4. Bár nagyon sokszor foglalkozom tisztázó jellegű témákkal, amikor határozott különbségeket állapítok meg bizonyos dolgok között, ez sosem jelneti azt, hogy bármely dologhoz kötődő embereket értékesebbnek, vagy értéktelenebbnek tartanám. Egy példával élve, pusztán kimondom, hogy a vízcsepp az nem föld, a föld pedig nem vízcsepp, de nem állítom hogy bármelyik is felsőbbrendű, értéktelenebb vagy értékesebb lenne.

5. Mivel 18 éves koromig magam is vegyes táplálkozású voltam, ezért tiszta szívvel állíthatom, hogy az állatjogokkal, veganizmussal, húsevéssel kapcsolatos kijelentéseim, vagy esetleges rangsorolásom sosem a tetteket végző ember megbélyegzésére szolgálnak. Sosem ítélek el embereket azért, mert valamit csinálnak. Csak a tetteket tudom elítélni, vagy azokkal egyetérteni, mert egy tett holnap is ugyanolyan lesz, mint ma volt, de az ember holnapra már más emberré válhat.

6. Minden megtett lépésedért hálás vagyok, mert minden egyes apró lépéssel megmenthetsz egy életet! Ha csak egy étkezést húsmentesen csinálsz, hálás vagyok! Ha rendszeresé teszed a húsmentes napokat az életedben, hálás vagyok! Ha megcsinálod a 30 napos vegán programot, hálás vagyok, de tudd, hogy ez a hála, akkor teljesedik ki a te életedben is, ha vegánná válsz. Őszintén remélem, hogy az írásaim segítenek neked ebben.

Boldog napot!

J. K. Valentine

A kendermagról már bővebben írtam itt. Most egy egyszerű gyors, és finom receptet osztok meg veled. A kendermag tej receptjét. Az árát tekintve, még a bio kendermagból készült tej literenkénti ára is kijön 350ft-ból. Nem bio kendermag esetén pedig kb 150ft körül van.

Rendzseresen elkészítem magamnak ezt a remek, tápláló italt, mert ez az egyik kedvenc növényi tejem. Mondjuk fel kell készülnöd, mert a kendermagnak vagy egy erős, karakteres íze, amit nem tudok semmi máshoz hasonlítani. Számomra kicsit olyan, mintha poros széna ízét érezném. Na de éppen erre találták ki az ízesítést, úgyhogy íme a recept:

1 liter tejhez

• turmixgép, vagy botmixer.
• szűréshez zokni, harisnya, gézlap vagy sűrű fém szűrő
• 100-150g nyers kendermag 6-8 órára beáztatva (lehetőleg bio)
• 1 liter tisztított víz
• késhegynyi só
• 5-10 szem aszalatlan datolya édesítéshez (ízlés szerint)
• 1 banán (elhagyható)

A kendermagot, mint minden magot, fogyasztás előtt fontos áztatni, ugyanis azok az enzimgátlók, melyek tetszhalott állapotban tartják a magokat, csak így távolíthatóak el. Ha nem áztatjuk be az elfogyasztásra szánt magot, akkor az enzimgátlók a mi szervezetünkön belül is végzik majd a dolgukat, így az értékes tápanyagok és enzimek nagyrésze kárba vész!

Az, hogy mennyi magot használunk a tej elkészítéséhez, egyéni ízlés kérdése. Én jobban szeretem a sűrűbb növényi tejeket, ezért 150 grammot szoktam használni. Áztatás után átmosom a kendermagot, majd a turmixgépbe rakom. Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, majd kb 40-60 másodpercig turmixolom. Ha gyengébb turmixgépünk, vagy botmixerünk van, akkor inkább 2 percig forgassuk, biztos ami biztos. Ezután felöntöm a maradék vízzel, és újabb 1 percig turmixolom. Mikor kész, leszűröm. Én erre a célra vett, fehér pamut zoknit használok, mert jól ki lehet csavarni. Közben elöblítem a turmixkelyhet. Ha leszűrtük, jöhet az ízesítés. A datolyát és a banánt belerakom a turmixgépbe, és felöntöm annyi tejjel, hogy ellepje, majd jól elturmixolom. Végül felöntöm a maradjék tejjel, és 10-15 másodpercig még turmixolom. Én általában kétszerre megiszom az egy litert, de csak heti gyakorisággal készítem el. Ha nem bírsz ennyit meginni egy nap alatt, akkor készíts kissebb adagot. Tárold hűtőben, és 24 órán belül fogyaszd el.

Kakaónak is isteni, érdemes kipróbálni! Annyi a dolgod, hogy az ízesítéskor egy ek cukrozatlan kakaóport is tegyél bele.

Elkészítheted ZöldElla receptjét is, aki szintén valamelyest az én propagandám hatására készítette el, és írta meg korábban a blogjára.

Fogyasztását ajánlom nagy fizikai igénybevétel, esetére, izomtömeg növekedés eléréséhez. Ha étkezés helyett fogyasztunk egy pohárral, akkor fogyáshoz is ideális segítséget nyújt. Ezen felül különösen ajánlom a fehérje mítosz hívőknek, napi többszöri fogyasztását.

Fogyaszd boldogsággal földanyánk eme tápláló anyatejét. :)

J. K. Valentine

A kender egy ősidők óta használt növény, mely régen jelentős szerepet töltött be az iparban. Készült a rostjaiból szövet, ruha, autókarosszéria, kötél, préseltek belőle olajat, a magját pedig csenevész gyerekekkel etették, hogy azok megizmosodjanak tőle!

A kendermag a legideálisabb növényi fehérjeforrás. Átlagosan 24-32% fehérje beltartalommal rendelkezik. A legjobban hasznosítható növényi fehérje található benne! Zsírsav összetétele kiemeli a többi mag közül. Az omega3-omega6 aránya is ideális! Hántolt formában kellemes ízű, mellyel gazdagíthatjuk műzlinket, ételeinket, de kendermag tejet is készíthetünk belőle. Érdemes hántolatlan kendermagot venni, mert beltartalmi értékét sokkal jobban megőrzi, mint pucolt formában. Felhasználás előtt legalább 6 órára áztassuk be, hogy a magban lévő enzimgátlók kiázzanak belőle, és így a magban lévő tápanyagok valóban hasznosulni tudjanak szervezetünkben. Jól jellemzi értékét, hogy a világ 6 legtáplálóbb élelmiszere között tartják számon!

Beltartalmi értékei (100 g)

Kalória:  578-630 cal, fehérje:  31-33%,Szénhidrát:  7-10%, Zsír:  46-50%, Víztartalom: 5-7%, Koleszterin:  0%, Béta karotin: 11.4 IU/100g, Ph érték:  6.85, Peroxid szám: 0.4-2.0 meq/kg

Zsírsav összetétele (100g)

Mirisztinsav, 0,06, Palmitinsav, 3,01, Sztearinsav 1,05, Oleinsav (omega-9) 5,25, CLA 0,41Gamma linolénsav 1,92, Linolsav (omega-6) 27,67 !!!, Linolénsav (omega-3) 8,56 !!!, Sztearidonsav 0,41, Behénsav 0,12

Jól látható, hogy valóban az ajánlott 1:3 körüli a z Omega3-Omega6 arány a kendermag esetében. Ennél már csak a lenmagolaj a jobb.

Aminosav összetétele (100g)

Alapvető fontosságú (esszenciális) aminosavaknak nevezzük azokat az aminosavakat, amelyeket az emberi vagy állati szervezet nem, vagy csak elégtelen mennyiségben képes előállítani. Összesen 22 féle aminosav van, amiből 8 esszenciális, vagyis táplálékkal kell bevinni. A kendermag mind a 8 esszenciális aminósavat tartalmazza! Gyermekeknél van még két aminsav, ami esszenciálisnak számít. Vastaggal jelöltem a 8 esszenciális, dőlt betűvel pedig a gyermekek számára esszenciális aminósavakat.

Asparagin 1,96, Szerin 1,54, Glutamin 5,61, Proline 1,13, Glycine 1,35, Alanin 1,10, Cisztein 0,57, Tirozin 0,94, Triptofán 0,25, Fenil-alanin 1,39, Izoleucin 1,15, Leucin 2,04, Lyzin 1,13, Metionin 0,75, Treonin 0,72, Valin 1,47, Arginin 3,58, Hisztidin 0,82

Mindezt figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy miért került ki a táplálkozásunkból, ez az áldásos szuper étel?  Én kendermag tej formájában szoktam fogyasztani. Nagyon laktató és tartalmas ital,és turmixhoz is remekül felhasználható, a kedvencem mégis a kakós kendermag tej. Mindenképen érdemes beszerezni belőle, mert tökéletesen kiegészíti a fehérjemítosz hívők igényeit is. Testtömeg növeléshez is ideális. Ha nem tudsz szerezni, szívesen segítek. :)

Fogysszátok egészséggel!

J. K. Valentine

Muszáj ismét klaviatúra túrát tennem, hogy az internet, a monitorod, és a látóidegeid segítségével eljuttassam hozzád a választ, egy egyszerű kérdésre.

Lehet-e valaki vegán, ha csak étrendjében az, de mondjuk hord bőrt, jár állatkertbe, vagy nem foglalkozik azzal, hogy állatkísérletes-e a termék, amit megvesz?

Mielőtt kifejteném a választ, szeretnék egy kis kiegészítést tenni, amivel részben már válaszolok is a kérdésre. A kitérőm lényege pedig az, hogy miért gondolják sokan azt, hogy vegánnak lenni egyenlő a tisztán növényi étrenddel? Szerintem a hiba okát mint általában, most is a forrás felé vándorolva találhatjuk meg. Én arra tudok tippelni, hogy amikor nyugaton elkezdték a Vegan diet kifejezést használni, az még részben tartalmazta is azt a jelentést, miszerint valaki nem vegán, csak diétás, ideiglenes jelleggel azon az étrenden él, mint a vegánok. Ebből fakadhat az a torzult értelmezés, hogy aki növényi étrenden él, az vegán, pedig mint azt alább kifejtem, ez nem így van!

Van egy nagyon jó mondás, ami a segítségünkre lehet.  "Gondolkodom, tehát vagyok!"

Más szavakkal így is mondhatnánk: Mivel gondolkodom, ezért kell hogy létezzem, hiszen ha nem léteznék, akkor gondolkodni sem tudnék! Ez szerintem mindenkinek tiszta, logikus és érthető. Ugyanakkor ha megfordítjuk ezt a mondást, akkor a következtetés már korántsem lesz ilyen egyértelmű és logikus. Nézzük: Vagyok, tehát gondolkodom! Másképp mondva: Mivel létezem, ezért kell, hogy godolkodjak. Ez már nem törvényszerű, hiszen a legtöbb anyagi részecske, a legtöbb szervetlen anyag, de sok szerves is, mint mondjuk egy asztal, egy darab papír, vagy egy vas kerítés is létezik, de nem tud gondolkodni, még akkor sem ha akar. De még akarni sem tud.

Szóval a kérdésre a válasz első nekifutásra is pofon egyszerű. NEM! Mégpedig azért nem, mert a "vegán vagyok, csak a vegán elveket nem tartom" kijelentés pontosan olyan értelmetlen, mint a "szűz vagyok, mert csak heti egyszer szexelek", vagy mint ha azt mondaná valaki "világklasszis focista vagyok, mert rendszeresen focizom"

Mindannyian beláthatjuk, hogy attól, mert valaki rendszeresen focizik, még nem következik, hogy világklasszis játékos, viszont abból, hogy valaki világklasszis focista, egyenesen következik, hogy rendszeresen focizik!

Valami ilyesmi a helyzet a veganizmussal is. A tény, hogy valaki vegán, abból az elhivatottságból fakad, hogy elutasítja az állathasználatot. Mivel elutasítja az állathasználatot, ezért törvényszerűen következik, hogy nem használ semmit, ami az állatok kihasználásához kötődi, így étrendje is elkerülhetetlenül, 100%-ban növényi kell, hogy legyen. Viszont attól, hogy valaki 100%-ban növényi étrenden él, még nem feltétlenül utasítja el az állathasználatot. Márpedig a vegánt az állathasználat elutasítása melleti szilárd etikai meggyőződése teszi vegánná, nem az étrendje. Az étrend csak következménye annak a meggyőzőésnek, ami a vegánt vegánná teszi. Előbb van egy erős etikai meggyőződés, és abból következik a növényi étrend. Az elv az ok, az étrend pedig csak okozat. Ebből pedig megérthetjük, hogy ha valakinél nincs meg ez az erős etikai elkötelezettség, akkor hiába eszik 100%-ban növényi ételeket, nem lehet vegán. Az okozat nem mondhatja azt magáról, hogy ő az ok! 

Remélem sikerült tisztába tenni ezt a kérdést, és mindenki számára világos, hogy ki nevezhető vegánnak, és ki nem. Aki nem, az se szomorkodjon, hiszen szépen összeszedve itt annyi szép és hangzatos megnevezés van az étrendek alapján, hogy biztosan talál olyat, ami tetszik neki, és remélhetőleg igaz rá.

Ha ezután a cikk után bűntudatot érzel, vagy úgy gondolod, elítélő, kirekesztő voltam, akkor  kattints IDE.

Boldog napot! :)

J. K. Valentine

Az elmúlt napokban történt pár dolog, a facebook legnagyobb hazai vegán csoportjában, a Vegan in Hungary-ben, ami arra sarkallt, hogy leírjam a gondolataimat a veganizmus-erőszak-erőszakmentesség édes hármasáról, melybe oly gyakran gabalyodom bele én magam is. Jelen posztommal nem kívánok pálcát törni az események egyik érintettje felett sem, jóllehet az én profilom is letiltásra került. Arra viszont tökéletes példát nyújt a jelen helyzet, hogy kifejtsem a véleményem a fent említett 3 fogalom bonyolult kapcsolatáról, de kezdjük az elején...

...Történ ugyanis, hogy az egyik csoporttag egy megdöbbentő posztot tolt fel a Vegan in Hungary-be, miszerint az egyik, magát nevében is vegánnak nevező életmód tanácsadó, olyan kijelentéseket tett, melyek megkérdőjelezik hitelességét. A szóbanforgó személy szerint viszont nem történt ilyen kijelentés.

Nos, mivel a célom nem a konkrét eset igazságának felkutatása, ezért nem megyek bele a részletekbe, csak elméleti síkon folytatnám a boncolgatást.

Ha azt látod, hogy az oroszlán harapja a bivalyt, tudhatod, hogy a bivaly nem védekezik, és hamarosan elpusztul. Ha azt látod, hogy a bivaly felöklelte az oroszlánt, tudhatod, hogy a bivaly védekezik, de mindkét esetben az oroszlán a támadó és a bivaly az áldozat. Még ha az oroszlán meg is sérül, és ha megsajnálod is miatta, akkor is ő támadta meg a bivalyt, a bivaly csak védekezett!

Amiről beszélni szeretnék az az, hogy hogyan/mit tegyünk, ha valaki történetesen vegánként hirdeti magát és szolgáltatásait, de kiderül róla, hogy mondjuk a veganizmusnak csak egy részét tartja fontosnak, vagy, hogy egyáltalán nem a veganizmus elvei alapján éli az életét?

Először is, ha van időnk, olvassuk el a veganizmus rövid történetét, hogy megértsük a veganizmus célját. Ha nincs időnk, akkor itt a lényeg:

"A Vegán Társaság célja az, hogy véget vessen az állatok emberi kizsákmányolásának. A veganizmus, ennek megfelelően, azt az alapelvet jelenti, hogy az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kellene élnie.

A Társaság ezennel elkötelezi magát a kitűzött cél teljesítésére, vagyis arra, hogy megszüntesse az állathasználatot; ideértve az állatok élelmezési célú használatát, az állatok dolgoztatását, a vadászatot, az állatokon való kísérletezést, illetve az állati életet kizsákmányoló minden más emberi tevékenységet."

Másodszor meg kell értenünk a veganizmus elvei mentén használható eszközöket. Ez nem olyan nehéz, legalábis első ránézésre. Kövekeztetni tudunk egyrészt abból az elvből, hogy minden állattal szembeni erőszak, elnyomás és kihasználás eltörlését tűzi ki célul a veganizmus. Másrészt abból a megfogalmazásból, hogy az embert is az állatvilág részeként említi/kezeli, tehát az erőszak, elnyomás és kihasználás megszüntetésének célja az emberi társadalomra is érvényes, ám nem kiemelt a több tízmilliárd, évente lemészárolt állathoz képest. Már csak azért sem, mert az emberi társadalomban lévő elnyomás és erőszak nagyrészt megszüntethető volna pusztán azáltal, hogy felhagyunk a nálunk gyengébbek, és a nekünk kiszolgáltatottak kizsákmányolásával. Illetve az emberek közötti erőszak és elnyomás felszámolását már számtalan mozgalom a kezébe vette, mint az abolicionisták, a feministák, Mahatma Gandhi, Martin Luhter King, Nelson Mandela vagy Rosa Sparks.

Tehát kijelenthetjük, hogy a veganizmus, céljai eléréséhez, csak olyan eszközöket használhat fel, melyek a mozgalom elveivel megegyeznek, vagyis nem szülnek elnyomást, erőszakot, nem épülnek kizsákmányolásra, és nem teszik lehetővé mások  kihasználását!

Mit is tehetünk hát, ha van egy csaló, aki vegán színekben tetszeleg. de nem felel meg a vegán elveknek?

Nem alkalmazhatunk erőszakot? Ez a szó hétköznapi értelmében igaz, azonban az önvédelem joga megillet minket is! Az önvédelem pedig nagyon ritkán valósítható meg kéréssel, kedves szavakkal, mosolygással, vagy öleléssel. Éppen úgy, ahogy az utcán megvédeném magam, vagy a mást, ha rá támadna valaki, vagy ahogy a szervezetem immunrendszere védi a testemet, ugyan úgy a vegán közösségnek is meg van a joga az önvédelemre, ha támadás éri. Mint minden közösségnek, kell hogy legyen egy védekező mechanizmusa, ami kiszűri és hatástalanítja a közösséget veszélyeztető dolgokat. Egy olyan világban, ahol évente 55 milliárd ártatlant végeznek ki, azt gondolni, hogy nincs szükség önvédelemre, elképesztő naívság. Az önvédelem nem lehetőség, nem választható opció, hanem felelősségteljes kötelesség! Hiszen mi lenne, ha mindenféle csaló és hazug ember, a veganizmus látszata mögé bújva akarna meggazdagodni, és mi ezt hagynánk?

Ebben az esetben mi sértenénk meg leginkább az elveinket!

1. Mert ebben az esetben a megtévesztett emberek tömege válna kihasználás áldozatává!

2. Ugyanúgy a veganizmus is a kihasználás áldozatául esne, hiszen hasznot húznának belőle!

3. A vegán mozgalom egy ilyen helyzetben nem csak kihasználás áldozata lenne, de amint fény derülne a csalók űzelmeire, úgy a mozgalom is elhalna az emberek bizalmával párhuzamosan. Gyakorlatilag a hitelesség jelenti a mozgalom életét!

Éppen ezért a legfontosabb, hogy a mozgalom hitelességét megőrizzük, és ehhez az önvédelem elegendő ezközt biztosít. Ha valaki állattenyésztő, húsevő, vagy állati termékeket használ, de közben vegánként hirdeti magát, és mindezt ráadásul pénzért teszi, az teljesen hiteltelen, és az ilyen személyt a közösségnek kötelessége megkérni, hogy fejezze be tevékenységét, vagy amennyiben tevékenységét nem hajlandó abbahagyni, úgy nevéből hagyja el a vegán jelzőt!

Az ilyen személy nem nevezhető vegánnak, hiszen nem felel meg a világosan megfogalmazott elveknek! Innentől fogva kötelességünk kimondani az ilyen szeméyről, hogy nem vegán! Az igazság kimondása pedig sohasem erőszak, bár nyilvánvalóan nagyon kellemetlen lehet annak, akire vonatkozik.

Ha valaki nem érti meg, miért próbál tőle elhatárolódni a közösség, és a magyarázatokat támadásként kezeli, az nem változtat a csalás tényén, és a hitelességünk megőrzésének szükségességén. Mivel  egy ilyen csaló személy önmaga tetteinek következményével kerül szembe, nem pedig a vegán mozgalom által ráerőltetett helyzettel, ezért minden a helyzettel járó kellemetlenség önmagától származik. Ezekért a kellemetlenségekért a vegán mozgalmat erőszakosnak, kirekesztőnek beálítani olyan, mint rosszindulattal vádolni a rendőrt, aki elfog egy tolvajt.

A támadás és védekezés között a különbség az, hogy mindig a támadó teszi meg az első lépést, és akit megtámadtak, visszatámadni ugyan tud, de az már önvédelem! Ne felejtsük tehát el, hogy aki hamisan vegánnak állítja be magát, és ezzel a vegán mozgalom hitelességét és létezését veszélyezteti, az bizony már megtete az első lépést, és a mozgalomnak csak a védekezés marad, amit meg is kell tennie, ha nem akar egy hitelét vesztett, nevetséges tévútként bekerülni a történekemkönyvekbe!

Végül azt is fel kell ismernünk, hogy amint a támadást megvalósító tény megszűnik, úgy a további önvédelem feleslegessé válik, ezért ilyenkor meg kell köszönni a támadónak a viszavonulást, és fel kell hagyni a további önvédelemmel!

Frissítés: Természetesen meg kell említsük, hogy az önvédelemnek tárgyilagosnak kell lennie. Nem csaphat át személyeskedésbe, vagy nem térhet el más módon a tárgytól, mert az már kilép az önvédelem határain túlra! Minden vegán érvelésnek olyannak kell lenni, amit Pl Mahatma Gandhi-tól láthattunk. Tisztán és érthetően meg kell fogalmazni a problémát és a megoldást, mindezt úgy, hogy ne akarjuk sértegetni, bántani az érintetteket. Éppen úgy, ahogy nem személyeskedhetünk senkivel, mert az az értelmi kommunikáció végét jelenti. Nem szabad a személyek felett pálcát törni, ha a tetteik azok, amik nem megfelelőek. Nem ítélhetjük el a másként táplálkozókat, ahogy ugyanezt joggal várjuk el mi is a többségtől. Viszont elmondhatjuk mondjuk hogy a húsevés, a hozzá kapcsolódó halálipar miatt sem emberhez, sem álathoz nem méltó. Megkérhetjük őket, hogy hagyjanak fel ezzel a szokással, és érvelhetünk a húsfogyasztás hatásaival. Példálózhatunk a veganizmus hatásaival is, de nem mondhatjuk, hogy "Már a fejeden látszik, hogy értelmileg egy szinten vagy egy kanna benzinnel" vagy hogy "nem tudom mit vártam egy ilyen zsíros hajú, púpos hátú agymosott zombitól!"

Ez már nem érvelés, nem kérés, és nem önvédelem. Ez pusztán megalázás, ami elveiben szintén nem vegán, ezért miden ilyen kinyilatkozástól tartózkodni kell!

Természetesen nagyon sokat segítene egy ilyen kérdéses szituációban egy egységes és hivatalosan bejegyzett Magyar Vegán Társaság, mely alkalomadtán hivatalosan is felkérhetné a problémás esetek érnitetjeit, a helyzet megoldására, vagy végső esetben megvonhatná a vegán jelzőt, esetleg jogi úton is feléphetne a visszaélőkkel, lejáratókkal szemben.

Öszegezve a fenti eszmefuttatást, véleményem szerint, ha valaki vegánként pozícionálja és adja el magát, és szolgáltatásait, miközben nem vegán, akkor meg kell kérni, hogy váljon vegánná, vagy fejezze be tevékenységét, vagy amennyiben tevékenységét nem hajlandó abbahagyni, úgy nevéből hagyja el a vegán jelzőt!

J. K. Valentine

Az ember hajlamos azt hinni, hogy mai világunkban már a hullaevéshez hasonló cselekmények ha néha elő is fordulnak, de elég ritkák. Pláne eszünkbe sem jut, hogy amikor a bevásárláskor a pénztárban fizetünk, amikor a buszon utazva mellénk ül valaki, vagy amikor egy régi ismerősünnkel találkozván jóízűt beszélgetünk majd elköszönünk tőle, az illető otthon hullák húsát fogyasztja. Sajnos a valóságban az ilyen tetteket elkövető emberek száma sokkal magasabb, mint az gondolnánk, sőt, a hullaevők aránya a társadalomban felül múlja a legvadabb elképzeléseinket is.

"Létezhet-e bármilyen undorítóbb dolog annál, minthogy valaki folyamatosan hullák húsából táplálkozzon?” (Voltaire)

A valóság az, hogy valószínűleg mindenki találkozik napi szinten, legalább egy olyan emberrel, aki valamilyen rendszerességgel szokott hullákból falatozni. Ezt a szomorú statisztikát komolyan kell vennünk, hiszen ez azt jelenti, hogy a hullaevők napi szinten számtalan mitsem sejtő áldozatot ölnek meg világszerte. Az, hogy az ilyen gyilkosságokat a hullaevő személyesen követi el, vagy több hasonló ember közösen, esetleg fizetnek valakinek, hogy ölje meg helyettük az áldozatot, ők pedig csak enni akarnak belőle, az esetenként és szeméyenként eltérő. A kutatások szerint van több hasonlóság is az ilyen hullaevők között. Az egyik, hogy nem dühből ölik meg áldozataikat, hiszen a hullaevésnek, csakúgy mint a kannibál törzseknél, vagy egyes indiai vallási irányzatokat követőknél, a modern társadalmakban is az a dogmatikus hitvilág áll, hogy a tetem elfogyasztásából erőt nyerhetnek. További hasonlóság, hogy ezt az erős, vallási hithez hasonló gondolatot a szülőktől veszik át, és általában a környezetükben is nagyon sok olyan dologgal találkoznak, ami erősíti a hullaevésből nyerhető erőbe vetett hitüket.

“Az értelem már a konyhában elkezdődik.” (Friedrich Nietsche)

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen emberek, annyira ragaszkodnak tévképzetükhöz, hogy az sem zavarja őket, hogy a világon százmillió számra élünk hullaevés nélkül teljes, egészséges életet. Régen bebizonyosodott, már a primitív kannibál törzseknél is, hogy nem lettek erősebbek a környező, nem kannibál törzsektől. Az igaz, hogy kegyetlenebbek, és mások szenvedéseire érzéketlenebbekké váltak, de erősebbek nem lettek. Ugyan ez igaz a mai kor hullaevőire is. Erre jó példa Németh Árpád esete, aki 1991-ben állt nyilvánosság elé saját történetével. Bevallása szerint 27 éves koráig evett hullák húsából, abban a reményben, hogy csak ez biztosít számára megfelelő erőnlétet, és minden tápanyagot. Elmondása szerint gyermekkorában sokszor megsajnálta a család által rituálisan kivégzett áldozatot, de szülei mindig bíztatták, hogy ettől lesz erős, és hogy ez a természet rendje. Mikor idősebb lett, még mindig nem volt képes saját kezűleg lemészárolni áldozatait, ezért inkább megfizette egy szintén hullaevő ismerősét, hogy ölje meg neki a kiszemelt áldozatokat. Az ismerőse nem mellékesen - és valószínűleg nem is véletlenül - hentes volt.  Árpád pedig csak enni volt hajlandó a tetemekből, ám azt nagyon élvezte. Végül anyiszor nyomta el magában az együttérzést az áldozatok felé, hogy később már egyáltalán nem tapasztalt ilyen érzelmeket sem a kivégzésekkor, sem a hulla elfogyasztása közben. Azt is elmondta, hogy végül a szerelme hatására (aki nem volt hullaevő) döbbent rá arra, mit is tett (evett) korábban, és hagyta abba ezt az embertelen tradíciót. Árpád szerint, amikor barátnője először megpróbált rávilágítani, mennyi felesleges erőszak és gyilkosság kötődik a kezéhez, a mindennapi táplálkozásához, akkor elképesztő düh ragadta el, hiszen nem érezte magát rossz embernek. Alapvetően segítőkész természetű volt mindenkivel, még az idegenekkel szemben is. Valahogy annyira belenevelték a hullaevés természetességét, hogy nem vette észre a hasonlóságot azok közt akiknek segített és akiket megevett.

“A húsevés csupán belénk nevelt szokás.” (Janez Drnovsek)

A hullaevők között kialakul egy olyan mesterségesen felállított pszihológiai határ, melynek az egyik oldalára kerülnek az áldozatok, a másik oldalra pedig mindenki más. Egy egészséges érzelmi állapotú ember nem tesz különbséget két szenvedő között, míg a hullaevők esetében ez a mesterségesen kialakított pszihológiai határ meggátolja, az áldozatoknál tapasztalt szenvedés hatására az érzelmi ráhangolódást, és így gyakorlatilag felül írja azt a természetes együttérzést, amit a többiekkel szemben ők is képesek megtapasztalni. Éppen ezért a hullaevők egy újabb közös tulajdonsága, hogy az áldozatokra nem képesek egyenrangúként tekinteni, sokkal inkább úgy látják őket, mint egy alsórendű, allárendelt állatot, aki csak arra való, hogy megegyék. Hiába szenvednek, küzdenek, könyörögnek az áldozatok akár sokkal szívszorítóbban, mint mondjuk egy bántalmazott kutya vagy ember, mégis, mivel az áldozattal szemben az a rögzült kép, hogy erre való, ezért a hullaevők nem képesek a szenvedések láttán egészséges érzelmi reakcióra.

"Ha látjátok, hogy gyerekek macskák, vagy madárkák kínzásával szórakoznak, akkor megtiltjátok ezt nekik és szánalmat keltetek bennök az élőlények iránt; de ti magatok vadászni mentek, galamblövészetre, lóversenyre jártok és oly ebédhez ültök, amihez több élőlényt öltek le.
Hát ekkora ellentmondás se szúrjon szemet és ne fékezze meg az embert?" Lev Nikolajevics Tolsztoj

A fent leírtak nem a modern kannibálokról szólnak, hanem azokról (amilyen egykor én is voltam) akik állati húst esznek. Kérlek gondold át a leírtakat, és ezek tükrében legközelebb, amikor ez az erős megszokás, ez a dogmatikus hit arra hívna, hogy húst fogyassz, nézd végig az alábbi filmet, halgass a gyermekkori szíved szavára, és semmilyen módon ne nyomd el a feltörő érzelmeket a szenvedők láttán, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az együttérzést nem a szenvedő intelligenciája, szépsége vagy faja váltja ki belőlünk, hanem a szenvedés maga. Mentsük hát meg a szenvedőket világszerte, és hagyjunk fel a dogmatikus, tradícionális, téves tudásra alapozott hullaevéssel! Együnk olyan ételt, melyet nem kell megölni, mely nem szenved, nem küzd, sőt csalogat az illatával, és amely elfogyasztásával egészségesebbek lehetünk, és segíthetjük az életet a magok széthordása által. Legyünk vegánok, és együnk főként gyümölcsöket!

Boldog vegán napot!

J. K. Valentine

Hozzávalók 4 személyre:

• 6 nagy db paradicsom
• 1 db kígyóuborka   
• 1 db lilahagyma      
• 1 gerezd fokhagyma   
• 8 ek olívaolaj   
• 4 ek balzsamecet   
• bors ízlés szerint   
• só ízlés szerint   
• 3 dl víz

A paradicsomot és az uborkát megmossuk, a hagymát meghámozzuk. Fél centis kockákra vágjuk a hozzávalókat, sózzuk, és egy tálban össze turmixoljuk. Összekeverjük a balzsamecetet 4 ek olívaolajjal és rálocsoljuk a keverékre. Fóliával letakarjuk és a hűtőszekrényben legalább 12 óráig (de jobb, ha egy egész napig) érni hagyjuk. Kb. azonos mennyiségű vízzel felhigítjuk, hogy még sűrű, de leves állagú legyen. Belekeverjük a maradék olívaolajat, borsozzuk és ha szükséges sózzuk. Hidegen tálaljuk. Felkockázott uborkát, paradicsomot tehetünk bele betétnek.

Jó étvágyat! :)

J. K. Valentine

Kiskoromban nem annyira voltam oda a rizottóért, de ahogy idősebb lettem, egyre inkább megkedveltem a rizs és a zöldségek effajta keverékét. A lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt. Készíthetjük sósan, savanykásan, édes gyümölcsökkel keverve, vagy ahogy éppen jól esik.

Az alábbi recept egy egyszerű egytál étel, mely mégis kifinomult aromáival elkényezteti a finomságokra éhes szájakat. Elkészítése egyszerű és gyors. Ideális párosítás lehet egy jó gazpacho-val. Egy nem túl nehéz, de tartalmas ebéd alapköve lehet. Frissensültekkel, rántott vagy grilezett szejtánnal, zöldségekkel kiegészítve bármelyik vegyes táplálkozású ismerősünk előtt megállja a helyét, de önmagában is laktató és ízletes étel.

Szejtán hozzávalói:

• 20 dkg búzasikér
• 1.5 teáskanál só
• 1ek pirospaprika
• 2 tk vega-mix
• bors ízlés szerint (kevés őrölt)
• 1 ek szójaszósz
• 3 dl langyosvíz

A sikért jól elkeverjük a, 1,5 tk sóval, kevés borssal és a pirospaprikával. A vizbe beleöntjük a szójaszószt, és összekeverjük, majd egyben ráöntjük a búzasikérre. Gyorsan összekeverjük, kicsit gumis állagú masszát kapunk, ezt 10 percig állni hagyjuk. Közben felteszünk forrni kb 3 liter vizet 2 tk vega-mix fűszerkeverékkel és 1 tk sóval. Az elkészített szejtánt 3 darabra vágjuk, és a lobogó vízbe tesszük kb. 5 percre. Ezután a szejtánt kiszedjük, a vizet viszont továbbra is a tűzön hagyjuk. A szejtántömböket kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, visszatesszük a vízbe, és további 5 percig főzzük. A vízből kivéve szűrőn lecsepegtetjük, majd hűlni hagyjuk, és két cm-es kockákra vágjuk. Rizottó hozzávalói:

• 1 fej hagyma
• 1 egész fej fokhagyma (nagy)
• 1 pritaminpaprika
• 4 evőkanál olívaolaj
• 2 dl fehérbor vagy vermut
• 1 konzerv zöldborsó
• 6-8 dl zöldségleves
• só (ízlés szerint)
• 20-30dkg rizs
• kockára vágott szejtán (Ízlés szerinti mennyiség)

A felaprított paprikát, hagymát és fokhagymát az olívaolajon 5 percig alacsony tűzön pároljuk. A rizst az olívaolajhoz adjuk, és addig pirítjuk a hagymával és paprikával, amíg szép színt kap. Ezután felöntjük egy pohár fehérborral vagy vermuttal. 1 percig főzzük, amíg a rizs áttetsző lesz. -> A sót hozzáadjuk, majd 2-3 merőkanál zöldséglevessel felöntjük, közben keverjük. Folyamatosan adjuk hozzá a levest, ahogy a rizs felszívja. Kb. 18 percet igényel. A legvégén adjuk hozzá a felékockázott szejtánt. Könnyedén összekeverjük, és 3 percig fedő alatt hagyjuk még.

Vegán majonézhozzávalói:

• 1 dl szójatej
• 1,5-2 dl napraforgó olaj (vagy kókuszolaj)
• 1 csipet só
• 1 tk mustár
• fél citrom leve

A hozzávalókat 1,5dl olajjal turmixgépbe rakom, és egy percig összetumixolom, ha az állag megköveteli, akkor még egy kis olajat öntök hozzá, és újra átturmixolom. Majd a kitálalt rizottót meglocsolom vele.

Boldog vegán étkezést!

J. K. Valentine

 Mindig nagy rajongója voltam a palacsintának, ezért amikor vegán lettem, muszáj volt kikísérletezni egy jó  palacsinta alapreceptet. A többi már csak fantázia.

(A fotóért köszönet Nita Photo-nak.)

Az alábbi verzió még tavaly készült, az első vegán palacsintabajnokságra, ahol 20 versenyző vetélkedett a legjobb vegán palacsinta címért. Voltak sós és édes változatok vegyesen, az egyszerű kakaóstól, a barackoson át a spéci zöldfűszeresig, Már a verseny közben feltűnt, hogy sokan járnak vissza az én asztalomhoz, és többen meg is jegyezték, hogy én fogok nyerni. Azt tudni kell, hogy a zsűri egy kb 50 főből álló kóstolósereg volt. Mindnki egy voksot adhatott le a legjobbra. Végül valóban az én receptem nyert, maga mögé utasítva a szilvalekváros narancsintát és a hortobágyi nemhúsos palacsintát is.

Palacsinta tésztához (20db):

• 0,5 liter szójatej
• kb 18 ek finomliszt
• 1 közepes lilahagyma
• 0,8 kg salátacukkini
• 3 kk só
• 1,5 kk őrölt fekete bors
• napraforgó és oliva olaj

80 dkg cukkinit aprólyukú reszelőn lereszelünk. Fél liter szójatejjel és a liszttel  egy sűrű palacsintatésztát csinálunk, és hozzákeverjük a cukkinihez. A lilahagymát apróra vágva belekeverjük, és fűszerezzük 3 kk sóval, 1,5 kk őrölt borssal. Teszünk még bele 1,5 kk sütőport, 1 ek napraforgó olajat és 1 ek olivaolajat.

Mivel a tészta elég sűrű.ésdarabos, ezért a sütéskor érdemes egy kanállal eloszlatni a tésztát a serpenyőben, hogy kellően vékony legyen!

 Töltelékhez:

• 450g natúr szójajoghurt
• fél fej lilahagyma apróra vágva
• 1 szál apróra vágott kapor
• 80 g növényi mozzarella
• 15 dkg füstölt gabonakolbász

Az összetevőket a gabonakolbász kivételével összekeverjük, majd a megsült palacsintákra kenjük, megszórjuk gabonakolbásszal, és felcsavarjuk a palacsintát.

 Jó étvágyat! :)

J. K. Valentine